Megőrülök attól, hogy folyton gépezik!

2020.10.25

#kütyüzik #gépezik #nincseneknálaotthon #tehetetlenség

Ugye sokszor érezzük, hogy kicsúszik az irányítás a kezünk közül? Miközben folyton azt halljuk mindenhonnan, mennyire ártalmas, hogy a gyerekek ilyen sok időt töltenek a gépek előtt, most még csak azt sem mondhatjuk nekik, hogy "fúj, tilos, elveszem"! Hiszen a digitális tanrend idején - így vagy úgy -, de mégiscsak a gépeken keresztül történt a tanulás. 

A sokszor szidott gépek életre keltek, és átvették tanáraink, tanítóink feldatainak egy részét... Rendben, akkor az oktatás a gép előtt (is) történhet. Most, hogy újra járunk iskolába, nem felejtettük el ezt.

És a játék? És a kapcsolattartás a nagyszülőkkel? És a barátokkal való beszélgetés? Ezek is mind-mind gépeken keresztül történtek, és gyakran most is gépeken keresztül történek, leglábbis részben.

A sokat emlegetett EGYENSÚLY megtalálása nehéz gyermekeinknek (és sokszor nekünk is). Arra kell őket megtanítani, hogy önmagukban nem a "kütyükkel" van a baj, hanem azzal, hogy ha nem figyelünk, nem lesznek korlátok. Találkozzunk a barátokkal egy erdei sétán (is), játszunk egymással élőben (is), és akkor megoldható lesz, hogy megmaradjon a világnak az offline szelete, és csak annyit hasítsunk ki az online-ból, amennyit muszáj.

Na, eddig tartott az okoskodás. És most jön a véres valóság: hol érdeklik ezek a filozofikus mélységek a gyerekeket? Sokszor dugdossák a gépet, hogy ne lássuk, már megint a tiltott területen járnak. Azt látom, ha az aktuális lebukáskor beszélek a gépek szörnyű, emberfeletti hatalmáról, azzal további ellenállásba ütközöm. Meg szoktam keresni azt a pillanatot, amikor "nyugi van", és lehet simán csak beszélgetni. 

Bár rövid távon ez több munkaidőt igényel befektetésképpen, hiszek abban, hogy hosszú távon be fog válni.